Már rögtön az elején el kell ismernem, hogy a cikknek lesz némi „régen minden jobb volt” felütése, habár nem tudok teljes mértékben azonosulni az elvvel. Az viszont egyértelmű, hogy a Forma-1 jelenlegi szakaszában szükséges változtatnunk annak befogadásán, nézési szokásainkon, amennyiben szeretnénk megőrizni testi-lelki egészségünket. Pityu, remélem nem haragszol majd rám kéretlen tanácsom miatt.

 

 

Akik a 2000-es évek elején kezdtek el Formula 1-gyet nézni, azoknak tulajdonképpen semmi újat vagy szokatlant nem kellene jelentsen mindaz, ami manapság a sportágban zajlik; van egy domináló csapat, akik sikert sikerre halmoznak, a maradékon pedig osztozkodhat mindenki más. Néhány éves periódusokban váltakozik, hogy éppen melyik gárda dominál, de az alapvető szisztéma változatlan. 20 év nem kevés idő, egy ekkora időszakot már érdemes magunkban is kiértékelni. Tegyük hát fel a kérdést. Érdemes minden egyes hétvégénket úgy megtervezni, hogy a futamokat élőben lássuk? Tényleg megéri számunkra úgy szervezni az életünket, hogy egyetlen pillanatról se maradjunk le? Akár a családunkkal tölthető időből is erre áldozni?

Aki a 2000-es évek óta követi a „Száguldó Cirkusz”-t, az 374 futamot láthatott eddig. Legyen ez a személy most Pityu. Pityu 374 hétvégét alakított úgy, hogy nem a szabadban van, nem a barátaival, családjával tölti az időt (feltéve, ha nem épp velük együtt nézi), hanem ül a TV előtt, és vár. Vár a csodára, mint egy bolond. Hiszen az nem bolondnak számít, aki a százszor egyforma eredménnyel végződő esemény esetében abban bízik, hogy 101-ik alkalommal majd más eredmény születik? Talán már Pityuban is felmerült a gondolat, hogy nincs ez így jól. Minek ül és vár a TV előtt? Ha Pityu nem is igazán „hardcore” rajongó, vagyis nem nézi meg az összes szabadedzést és időmérőt is, akkor az elmúlt 20 évben megközelítőleg 750 órányi versenyt nézett meg. Mintha 31 napon keresztül, reggeltől estig, a nap 24 órájában a TV előtt ült volna, miközben reménykedett, hátha nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlik egy hétvége. Az elmúlt két évtizedben persze akadt néhány üdítő meglepetés győzelem, pár káosz futam, ahol az univerzum kibillent addigi egyensúlyából. Ha ez a két évtizednyi F1 a rövidnek alapból sem nevezhető Keresztapa című film rendezői változata lenne, akkor ezek a meglepetés eredmények a háromszor 5 perces reklámszünetek megfelelői terjedelmet tekintve. Mondhatni statisztikai hiba.

Mit tehet akkor Pityu, hogy ne érezze magát bolondnak, és ne úgy álljon fel vasárnaponként a fotelból, hogy ismét elpazarolt 2 órát az életéből? A megoldás egyszerű, és a televíziózás már jó ideje biztosít egy lehetőséget mindenki számára: az ismétlést.

Pityukám, kérlek fontold meg amit írok most neked. Ha megteheted, hogy egy végig dolgozott hét után kimozdulj otthonról, akkor mindenképp tedd meg. Menj biciklizni, erdei sétára, a strandra, bárhova. Menj el a barátaiddal, a barátnőddel, családdal, töltsetek együtt minőségi időt. Ez ugyanis nagyon fontos, hiszen az embernek szüksége van a feltöltődésre. Ha ezzel megvagy, akkor este leülsz a TV elé, és megnézed az ismétlést. Pontosan azt fogod kapni, mintha a fél napot a szobában töltötted volna várva a csodára, ami ugye úgy sem jön el. A fenti módszer azért zseniális, mert minden szurkoló alkalmazni tudja. Például aki jelenleg Mercedes és/vagy Hamilton szurkoló, annak nagyon könnyű a dolga. Túl nagy pénzben manapság nem szabad arra fogadni, hogy nem ők nyernek, ezért nagy magabiztossággal hagyhatja ki az ember a futamot; a végeredmény valószínűleg eleve ismert. Aki pedig nem az éppen domináló párosnak szurkol, annál is megáll ez a tézis. Unod már amit látsz? Pityukám, akkor neked áldás, ha nem látod élőben, nem? Miért akarod a vasárnap délutánodat mérgelődéssel tölteni? És mi van, ha mégsem ők nyernek? Akkor meg milyen jó lesz leülni este megnézni az ismétlést! Ez egy úgynevezett win-win helyzet, hiszen mindenhogy nyersz majd vele, drága Pityukám! Hidd el, én csak neked akarok jót, mert látom, hogy szenvedsz. Jó ideje hajtogatod már mindenhol, minden lehetséges fórumon, hogy nem tetszik neked amit látsz. Pityu, drága barátom! Kötelez téged bárki is arra, hogy megnézd? Nem akar ám ártani neked senki sem. Lewis Hamilton nem azért megy olyan gyorsan, hogy neked fájdalmat okozzon. Mindenki, még Romain Grosjean is örömöt akar neked szerezni, hiába a sok Haas-talan próbálkozás. Meglehet, hogy némi mazochista hajlamra van szükség ahhoz, hogy amit manapság látunk, elnyerje tetszésünket. Viszont nem szabad elfelejtened Pityu, hogy már 20 éve ezt nézed. Eddig jó volt neked. Százszor is ezt kaptad, pontosan így, ahogy most. Bezzeg régen minden jobb volt, suttogod bele a viharba bánatos arccal. Pityu, dehogy volt jobb. És mégis nézted. Akkor most mi a baj? Fogadd inkább el a valóságot, és ne hagyd, hogy úrrá legyen rajtad a bánat. Ha látod a futamot, látod, ha nem látod, nem látod. Majd visszanézed az ismétlést. Elvégre nem azért ülünk le a TV elé, hogy szórakozzunk? Ha ezt a célt nem teljesíti a foglalkozás, akkor fel kell hagyni vele. A döntés rajtad áll.

Share This